2016. február 13., szombat

D.A.S a kémsuli Prológus

Augusztus, 8. Vasárnap
-Nem hiszem el! Mi vagyok én? Család fő? Nem fogom eltartani a családot!! Az véletlenül nem az apák dolga? Ösz-vissz 18 éves vagyok! Nekem is vannak álmaim! 2 hónapja végeztem el az iskolát és most újra mehetek vissza, csak egy másik suliba.-
-Rocki, én értem de a fizetésemből egyszerűen nem jövünk ki! Nem tudom fizetni Dávid és Lili tankönyveit! A tankönyveiket!- Mondta anya elcsukló hanggal.
-Nem katona szeretnék lenni- Mondtam lesütött szemmel, félig a dühtől félig a szégyentől.
-Nem katonai iskola, hanem kém!-
-Nekem teljesen mindegy! Egyik sem szeretnék lenni!-
-Én pedig szeretném ha a testvéreidnek nem lenne borzasztó az életük-
-Szerinted én tehetek róla? Nem egyáltalán nem! Az a szemét apánk miatt van!- Kiabáltam. Annyira fájt. Anya nem szerette volna folytatni a veszekedést ezért egész egyszerűen csak kiment. Őszintén semmi bajom a D.A.S. -sal, mert tényleg igazán jó hogy csak a tanulásunkért kapunk pénzt, mivel igen kevesen jelentkeznek, de akkor is! Gyűlölöm az apámat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése