Kedves olvasók! Jövő héten végig nem leszek! Sajnálom de tábor!Jó olvasást!
Na jó. Az a gyülölet ami belülről mar az szinte felér egy... egy zuhannyal a sósavban. Leírnám, hogy az egész napom tök jól indult, de senkinek se indul jó napja ha a fiúval akivel igazán jóban voltak 1 hónap alatt többször veszekszenek mint mások egy év alatt. Na akkor elkezdődött a nap. Felkeltem pedig ha tehetném depressziós gótként inkább egész nap az ágyamban lennék. Lementem és ettem egy almát. Nem volt kedvem a gabonapehelyhez. Nem volt kedvem semmihez se. Visszamentem a szobámba és felpróbáltam a vörös ruhámat. Jól áll, de kit érdekel? Úgy döntöttem felöltözök de persze nem szívesen. Fekete póló, fekete trapéz farmer (most már annyira ódivatú hogy szerintem még a dinoszauruszokon is ilyen volt, viszont igazán kényelmes és mivel ez egy szűkebb fajta csak a szára nem, még kedvelem is) fekete sportcipő. Füstös szemfesték. A kedvemhez öltöztem. Leültem az ágyamra és elővettem a kedvenc könyvemet. Már vagy milliószor kiolvastam, de a Harry Pottert nem lehet megunni. 6. év végén olvastam el az 5. részét és azóta is az a kedvencem. Nem tudom hányszor voltam már rajta túl, de az ő 749 oldalával még mindig leköt, és szinte örömmel olvasom el minden egyes szavát, és örömmel habzsolom el minden egyes oldalát. Szeretem a könyveket mert olyankor az ember átérzi, hogy ott mi történik és megszűnik létezni a körülötte lévő ember tömeg. Egy jó írónál olyan gyönyörű és teljesen átélhető módon tudjuk olvasni a részeket, hogy teljesen belefeledkezünk magába, ebbe a kudarccal teli nehéz világba és kiszakít a megszokott komfort zónánkból, hogy átéljük a varázslatokkal teli világot. Egy könyvet elolvasni olyan mint egy hosszú véget nem érő utazás. Bárhová elutazhatunk minden veszély és kudarc nélkül méghozzá kényelmesen az ágyunkból. Hát nem csodálatos? Belekzdtem és el ís jutottam a 138. oldalig aztán elővettem a 7. részt és elkezdtem olvasni a 394. oldaltól. Talán csak szomorúságomban, talán ennyire meghatódtam de végig sírtam dobi halálát. Hát az biztos, hogy a házi manó többet ér annál a személynél akit nem írok le és nem voldemort mert tőle nem félek, és még őt is jobban szívlelem annál a kis szemétnél. Á megint elkalandoztam. Viszatérve a valóságba Harry Potter csodálatos világából, le kellet mennem segíteni anyának a házi munkában. Más gyerek is ennyit takarít vagy csak én vagyok Házimanó? Csak vicceltem. Segítettem anyának elpakolni az edényt, Kitakarítani a házat és ruhákat hajtogatni. Sokkal szívesebben olvastam volna. Mire kész lettünk már volt 2 óra. Vissza felmentem a szobámba és elkezdtem írni. De tényleg szó szerint. Leültem az ágyamra és elővettem egy üres füzetet ami csoda, hogy volt mert mindenhez van egy füzetem. Idézetek, versek, jegyzetek, tanulás, rajz, vázlat, szóval mindenhez. Na hol is tartottam? Ja igen, írtam egy rövid kis részt az új könyvemből. Színészet alapfokon. Hiszen 8 és fél év alatt igen sokat tanultam. Mire kész lettem volt már fél 4. A napom további részében nem csináltam semmit. Hiszen semminek se ,,Happy end” a vége. Csak a tündér meséknek. Csak azoknak okkal van vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése