Elmondtam, hogy rengeteget olvastam Kereszt anyukám könyveiből mert ő orvos. Megkérdezték, hogy nem-e megyek vele el a kórházba. Húha. Oda fordúltam apához ő azt mondta, hogy menjek majd írat igazolást az igazgatóval. Beültem a mentőautóba és ránéztem Petire. Reménykedtem, hogy semmi komoly baja nem lesz. Olyan nagy lelkiismeret-furdalást éreztem, hogy azt hittem ellbőgöm magam amikor Peti ezt észrevette elmosolyodot és csak ennyit mondott:
-Haragszol?-
-Ugyan már, dehogy haragszok. Egyébként hogy érzed magad?-
-fáj a nyakam. Egyébként Rózsa mit szólt, ahoz, hogy te jöttél el?-
-Kissé kiakadt. De ne mozogj nehogy bajod legyen- mondtam neki mosolyogva. Akármennyire örültem, hogy megbeszéltük a dolgokat a másik felem már bőgve összeeset. De van egy jobb felem is ami még birja tartani magát. Nagyon gyors volt a mentő ezért hamar odaértünk a kórházba. Bevitték egy kórterembe.Én vártam vagy 2 órát amikor kijött egy orvos -Szia! Ugye te vagy Viki?-
-Csókolom. Igen én-
-Rendben. Péterrel minden rendben lessz ezért nyugodtan hazamehetsz. Később értesítjük a szüleit és téged is, hogy-hogy van.-
-Rendben. Viszlát-mondtam a könnyimmel küszködve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése