Reggel nagyon kellemesen és kipihenten ébredtem. A nap már csak épp, hogy látszott az ablakomból. ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ. 10:12. Elaludtam!!!!!!! Nem tudtam mit csináljak. Fel akartam hívni anyát de minek? --Nem akarom látni azt a sok szemét arcot akik majd engem idegesítenek és röhögnek rajtam. Nem akarom Petit látni mert nem tudom, hogy mire számíthatok. Vagy bűnbánó arccal bocsánatot kér, vagy önelégült képpel kiröhög. Nem tudom jelenleg egyikhez sincsen kedvem. Ott van Kata aki már tuti tud róla és mivel igen tetszik neki Peti már abban is biztos vagyok, hogy alig várja, hogy beolvashasson nekem. --Ezek a gondolatok mellet döntöttem úgy, hogy nem megyek be az iskolába. Életem legrosszabb döntése volt! Kikászálódtam az ágyamból és felöltöztem: Fekete póló, Fekete csőnaci, fekete magassarkú (imádom), És egy fekete ,,dzseki”.A Hajam még mindig ilyen szőkésbarnás ronda színű de anya ki fog akadni ha újra befestem és a hajam se bírná, ja meg az igazgató se nézi jó szemmel ha egy 14 éves hetente festi a haját. Inkább hagyom így. Felfogtam lófarokba, hogy ne zavarjon aztán elindultam. Nem tudtam mere menjek mit csináljak. Egyszerüen csak nem akartam be menni az iskolába. Olyan rossz dolog ez? El szeretnék menekülni mindenfajta probléma elől, de nem megy. Ilyen gyorsan nem lehet futni mint ahogy a problémák nőnek. És a problémák azok mindig valami olyanból kerülnek elő amiknek hiszünk a csodájában. A probléma szülője, a csalódás. Go a városba. Zene: Children of distance........................... Holnap folytatás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése